A tengeri pillangók, tudományos nevükön a Thecosomata alrendbe tartozó holoplanktonikus hátulkopoltyús csigák, egész életciklusukat az óceán nyílt vizében sodródva töltik. Fenyéklakó csigaőseikkel ellentétben ezeknek a finom puhatestűeknek a lába módosult, és egy pár áttetsző, szárnyszerű lebennyé, úgynevezett parapódiává fejlődött. Ezeket a miniatűr szárnyakat ritmikus, csapkodó mozdulatokkal verdesve úgy tűnik, mintha könnyedén repülnének a vízoszlopban. A legtöbb faj megtartja papírvékony, átlátszó vagy borostyánszínű, aragonitból, a kalcium-karbonát erősen oldódó formájából álló héját. Ezek a héjak morfológiailag igen változatosak, a *Limacina* csigaszerűen feltekeredett, nautiloid örvényeitől a *Cavolinia* és *Clio* elnyújtott, háromszög alakú, üvegszerű pajzsaiig. Testük nagyrészt üvegszerű és zselatinos, gyakran láthatóvá téve a belső szerveket, finom irizáló fényeket és csillós táplálkozó struktúrákat fókuszált mesterséges búvárlámpák alatt.
Ezek a pelágikus csigák a bolygó minden nagyobb óceáni medencéjében megtalálhatók, hatalmas biomasszát érnek el a hideg sarki és szubpoláris tengerekben, miközben figyelemre méltó morfológiai sokszínűséget mutatnak a mérsékelt égövi és trópusi pelágikus területeken. A tengeri pillangók aktív vertikális vándorlók, nappal a mezopelágikus mélységekben rejtőznek a vizuális ragadozók elkerülése végett, mielőtt a sötétség leple alatt felemelkednének, hogy a produktív epipelágikus vizekben táplálkozzanak. A magas szélességi fokú tengeri ökoszisztémákban a tekozómák alapvető táplálékláncot alkotnak, a fitoplankton elsődleges legelőiként szolgálnak, és létfontosságú táplálékot biztosítanak a sokszínű tengeri élővilág, beleértve a szilásceteket, lazacokat, heringeket, tengeri madarakat és a ragadozó, csupasz tengeri angyalokat (*Gymnosomata*) számára. Mivel finom aragonit héjuk kivételesen érzékeny az óceán kémiai változásaira, a tengeri pillangók létfontosságú bioindikátorokként és óceanográfiai 'kanáriként a szénbányában' szolgálnak a globális óceánsavasodás szempontjából.
