Borzas makrélaállomány

A borzas makrélákkal való találkozások főként mély sziklás zátonyokon, tengerre néző szakadékokon, nyílt tengeri barlangokon és mesterséges szerkezeteken, például hajóroncsokon történnek. A felnőttek jellemzően 18 és 72 méter közötti mélységekben tartózkodnak, bár akár 360 méter mélyen is előfordulhatnak. A fiatalok és a 3 kg alatti kisebb egyedek sekélyebb vizekben, körülbelül 7,6 méter mélységben élnek, gyakran lebegő *Sargassum* algák vagy óceáni törmelék alatt keresnek menedéket. A búvároknak semleges felhajtóerőt kell tartaniuk, és kerülniük kell a gyors mozgásokat, lehetővé téve, hogy ezek a kíváncsi ragadozók természetesen közeledjenek. A víz alatti struktúrák körül megfigyelni őket a legjobb esély arra, hogy láthasd a rajban való mozgásukat és vadászati viselkedésüket. Belize-ben az ívási udvarlás során körülbelül 120 egyedből álló csapatok gyülekeznek telihold és fogyó hold idején. A búvároknak a nyílt vízre is oda kell figyelniük, mivel a borzas makrélák nagyobb pelágikus fajok, például sárgaúszójú tonhalak és cápák zsákmányai. Végül, a búvároknak tudniuk kell, hogy a zátonyi tápláléklánc csúcsán álló nagy borzas makrélák ciguatoxinokat halmozhatnak fel.

A borzas makrélák szezonális mozgásai és aggregációi szorosan összefüggnek a szaporodási ciklusukkal. A nagy borzas makrélák 3-5 éves korukban válnak ivaréretté, és szezonális vándorlást tesznek mélyebb vizekbe ívás céljából, elsősorban kora tavasztól kora nyárig (márciustól júniusig). Olyan régiókban, mint a Mexikói-öböl és a Dél-Atlanti-óceán, halászati tilalmakat vezetnek be az ívás csúcsidőszakaiban – például áprilisban a Dél-Atlanti-óceánon és márciustól májusig az Öbölben – a zátonyokon és hajóroncsokon gyülekező populációk védelme érdekében. Belize partjainál nagyjából 120 egyedből álló csapatok udvarlási és párosodási viselkedését figyelték meg február és október között, elsősorban telihold vagy fogyó hold fázisaiban. A mérsékelt égöveken a megfigyelések gyakorisága megnő a melegebb hónapokban, amikor a halak a part menti vizekbe vagy sekély öblökbe vonulnak.

A borzas makrélaállomány a tengeri környezetek széles skáláját foglalja el világszerte, a mérsékelt égövitől a szubtrópusi és trópusi óceáni vizekig. A Nyugat-Atlanti-óceánon Nova Scotiától Brazíliáig terjednek, beleértve Bermudát, a Mexikói-öbölt és a Karib-térséget. A Kelet-Atlanti-óceánon a Brit-szigetektől és a Vizcayai-öböltől délre Marokkóig, és az egész Földközi-tengeren előfordulnak. Az Indiai-óceáni eloszlásuk Dél-Afrikától a Perzsa-öbölig, Nyugat-Ausztráliáig és Tasmániáig terjed, míg a Csendes-óceánon Dél-Japántól Hawaii-ig és Mikronéziáig érnek. Vertikálisan a borzas makrélaállomány epibentikus és pelágikus lakója, megtalálható sziklás zátonyokon, nyílt tengeri szakadékokon, mély tengeri falakon és mesterséges szerkezeteken, mint például hajóroncsok. A mélységi eloszlás a fiatalok sekély, 7,6 méteres vizeitől a mélyen élő felnőttek 360 méteréig terjed, bár a kifejlett halakat leggyakrabban 18 és 72 méter között figyelik meg.

A borzas makrélaállomány falánk, rendkívül opportunista ragadozó, amelynek táplálkozási szokásai drámaian megváltoznak, ahogy érik. A korai stádiumú fiatalok elsősorban planktonnal táplálkoznak, beleértve a rák lárvákat és más apró gerincteleneket. Amint elérik a 8-12 centiméteres hosszúságot, a fiatalok nagyobb bentikus és nektonikus élőlények fogyasztására váltanak, és szinte kizárólag halakkal táplálkoznak, miután meghaladják a 20 centiméteres hosszúságot. A felnőtt borzas makrélaállomány a prédaállatok széles skáláját célozza meg, elsősorban pelágikus és bentikus halakkal, például szardíniákkal és nagy szemű lómakrélákkal táplálkozik. Étrendjükben szerepelnek fejlábúak, mint a tintahalak, valamint különféle rákfélék, beleértve a rákokat is. A felnőttek opportunista módon vadásznak mély aljzaton, zátonyfalakon és víz alatti szerkezeteken, sebességüket és rajban való koordinációjukat felhasználva, hogy sarokba szorítsák és elfogják a gyorsan úszó zsákmányt nyílt vízben és a tengerfenék közelében.