Gorgonian

Gorgonian

A gorgónia korallok élőhelyet formáló koloniális nyolcosztatú korallok, amelyek a Cnidaria törzsbe és az Anthozoa osztályba tartoznak. A hatos szimmetriájú keménykőkorallokkal ellentétben a nyolcosztatú korallokat genetikailag azonos polipok jellemzik, nyolcosztatú szimmetriával és nyolc tapogatóval. A legikonikusabb sekélyvízi képviselők közé tartozik a közönséges legyezőkorall (*Gorgonia ventalina*), valamint mediterrán fajok, mint például a lila gorgónia (*Paramuricea clavata*). A *Gorgonia ventalina* kolóniák jellegzetes, egy síkban elhelyezkedő, hálószerű legyező alakzatokat alkotnak, amelyek akár 180 centiméter magasra és 150 centiméter szélesre is megnőhetnek. Bár leggyakrabban élénk lila árnyalatokban pompáznak, a kolóniák néha sárga, sárgás-narancssárga vagy barna színt is mutatnak. Ezeket a színeket kémiailag rögzítik a mikroszkopikus, tűszerű mész-karbonátból készült tűkben. Apró fehér polipok nyúlnak ki ezekből a csontvázszerkezetekből, mint finom virágok, feltűnő kontrasztot teremtve az élénk színű legyezőváz ellen. Az érett gorgóniák egyedülálló szerkezeti viselkedést mutatnak azáltal, hogy legyezőiket szigorúan merőlegesen igazítják a hullámmozgáshoz és az áramlatokhoz. Míg a fiatal kolóniák kezdetben tetszőleges irányba nőnek, az érés során lassan elfordítják növekedési szögüket, hogy közvetlenül az uralkodó vízáramlással szemben álljanak. Ez az orientáció maximalizálja a vízáramlást a kolónián keresztül, optimális hatékonyságot biztosítva a táplálkozáshoz és a gázcseréhez. Ezeknek a lágykoralloknak a sűrű aggregációi komplex víz alatti élőhelyeket, úgynevezett gorgónia erdőket alkotnak. Ezek a komplex biogén struktúrák megváltoztatják a helyi vízáramlatokat, módosítják az üledékképződési sebességet, szén-dioxidot kötnek meg, valamint menedéket, nevelőhelyet és táplálkozási élőhelyet biztosítanak sokféle gerinctelennek és zátonyhalnak. Ezenkívül jelenlétük segít késleltetni az invazív algatípusok elterjedését a szubtidális kemény aljzatokon. Ökológiai jelentőségük és a búvárok körében való népszerűségük ellenére a gorgóniákat számos környezeti fenyegetés éri. A természetes mortalitás elsősorban az erős hullámzásból és a súlyos viharokból ered, amelyek kiszakítják a kolóniákat a tengerfenékről, valamint a tűzkorallok (*Millipora alcicornis*) és a mohaállatkák elburjánzásából. Az emelkedő vízhőmérséklet, a hőstressz, a szennyező anyagok, a zavarosság és a megnövekedett tápanyagszint nekrózist és pusztító daganatos növekedést okoz, míg a kereskedelmi halászati felszerelések fizikailag károsítják a törékeny víz alatti erdőket.