Ez a faj az Anatidae, azaz a récefélék családjába tartozik (kacsák, ludak és hattyúk). Biológiája megmagyarázza, miért lehetnek a védett táplálkozóhelyek produktívabbak, mint egy forgalmas hajózóút közepe. A folyami társítás egy rögzített szakaszt ír le, nem pedig a teljes folyórendszer egységes benépesítését. A kis hattyúk (Tundra Swans) fehér vízimadarak fekete csőrrel; sokuknál egy kis sárga folt látható a csőr tövénél. Az észak-amerikai formát gyakran fütyülő hattyúnak nevezik, amely név a szárnyak által keltett hangra utal. Alaszka és Kanada sarkvidéki tavain, tavacskáin és folyódeltáiban költenek, nem pedig a teljes telelőterületükön fészkelnek. A költési szezonon kívül a csapatok tavakat, torkolatokat, öblöket és folyókat használnak, gyakran mezőgazdasági táplálkozóhelyek közelében. Vízi gumókat, szárakat és leveleket esznek, de puhatestűeket és ízeltlábúakat is fogyasztanak, tehát nem kizárólag növényevők. Táplálkozás közben a felszíni kacsákhoz hasonlóan „tótágast állhatnak”, nyakukat a víz alá nyújtva, hogy elérjék a víz alatti növényzetet. A vonulási és telelőhelyeken a betakarított kukoricát, szóját és rizst is felszedegetik, valamint a fejlődő téli vetést is fogyasztják.

Mississippi
Felső-Mississippi, Upper Mississippi River NWR, Wabasha MN és Rock Island IL között. A hajózási útvonal helyett inkább a természetvédelmi terület holtágait és a kijelölt parti kilátópontokat érdemes felkeresned. A Minnesota állambeli Brownsville Overlook a kifejezetten dokumentált hattyúmegfigyelő hely.


